meet me halfway.

Fájdalom.

Főnév, azon belül is a köznevek közé tartozik. Egy egyszerű szó, amely valahol mélyen, a szó legeslegmélyén mögöttes tartalmat hordoz. Éreztél már valaha fájdalmat? Tudom, hogy igen. Hogy honnan? Most biztos ezt kérdezed magadtól. Úgyvélem, nincs ember a Földön, aki nem érzett volna még fájdalmat valamilyen szinten. 

A dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogy eltervezem. Mindig közbeszól valami, vagy épp becsúszik némi hiba. Hibás vagyok, ez kétségtelen, de mivel az emberek nem tökéletesek, így én sem vagyok az és rajtam kívül senki más sem. Aki meg azt hiszi, hogy igen, akkor az mekorát téved. Nem hiszem el, hogy senki nem követett még el hibákat, nem szegett volna szabályt, bár hogy egy kedves volt osztálytársam szavaival éljek: 'A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket!' - gondolja Ő. Nem minden esetben. Hatalmasat hibáztam, de beláttam és próbálok javítani rajta, minden erőmmel azon vagyok, hogy helyrehozzam. Remélem tudod majd értékelni! 

A fájdalom sok féle lehet. Fájhat valami csupán csak szenvedésből, megbántásból, megbánásból, önzőségből, önzetlenségből, szeretetből, vagy csak azért, mert elestél és beütötted valamid. A kettő nem ugyanaz. A legrosszabb dolog a világon, a szív fájdalom. Azt mondják, az idő mindent begyógyít, hát így legyen. Remélem. Ti hogy vagytok vele? Bántottatok már meg valakit úgy, hogy nem is akartátok. Lehet. Próbáltátok neki megmagyarázni? Biztosan. Elhitte? Jó kérdés. Remélem, sikerrel jártatok. 

Optimista leszek, és bízok abban, hogy sikerül megoldanom ezeket a megoldhatatlan problémákat. Remélem sikerül és boldog lehetek ismételten. Ha nem, azt előbb-utóbb úgyis 'megtudjátok'. Most viszont alszok, jóéjt.

Puszipacsi.

..shake up the happiness, wake up the happiness, it's  Christmas time! *

Karácsony van! Mindenki ezt várta már hónapok óta. A boldogság, és a szeretet ünnepe. :) Mikor mindenki együtt van, és a szívük mélyén elfelejtenek mindent, minden rosszat, ami valaha érte őket. Próbálnak koncentrálni az újra.

Ilyenkor mindenki izgatott, a fadíszítés, az öröm, a család melegsége, ami elönti a szíveteket. Igen, ezt kellene Karácsonykor érezni minden embernek, és nem pedig a gúnyt, és a rosszat. Kizárni a rosszat, és csak a jóra, a szép dolgokra figyelni. De ez nem mindenkinek sikerülhet, bár én szívből remélem, hogy a régi barátságok újraköttetnek, és mindenki megtalálja a számára boldog életet. :)

Nem is akarok most többet írni, egy képet mellékelek majd, a fadíszítés során készült. :) Mindenkinek szeretnék Boldog Karácsonyt, és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánni! :)

Szívesen szurkolunk a filmek hőseinek, és együtt örülünk a győztesekkel. A valós életben ugyanakkor gyakran kisebbrendűségi érzésben szenvedünk, úgy érezzük, mindig a vesztesek közé, a rossz oldalra kerülünk.

Sokunkkal előfordult már, hogy míg teli voltunk gondokkal, ismerőseink és barátaink dúskáltak a jóban. Néha jobban esne, ha másoknak is volna egy kis bajuk, mert az ő problémájuk tükrében a mi gondunk is kisebbnek látszana. Az emberek többsége, mégha másnak nem is, de saját magána beismeri, hogy titokban örömöt érez mások problémájának hallatán. A káröröm, állapítják meg a szakemberek, nem mindig jellemhiba, hanem sokszor annak megnyilvánulása, hogy érezzük, „egy csónakban evezünk", és így egymást vigasztalhatjuk. 

A peches emberek iránt mindig egy kis szimpátiát érzünk, hiszen ők olyan sérülékenynek látszanak. Mások szerencséje ugyanakkor nyomasztóan hat ránk. A szívünk mélyén egy kicsit talán még utáljuk is azokat, akiknek állandóan fent ragyog a szerencsecsillaguk. Az örökös nyertesek csak a filmvásznon vagy a tévében kedvesek a szívünknek, de ott is csak akkor, ha a happy end előtt komoly akadályokat kell leküzdeniük, vagy lelki válságon esnek át. A hétköznapokban viszont senkit sem szeretünk és csodálunk irigykedés nélkül. Más bajának tükrében helyzetünket is sokkal reálisabban sikerül megítélnünk. Akinek úgy tűnik, életét minden apróság megkeseríti, mások problémáján keresztül jön rá arra, hogy valójában milyen szerencsés.

A káröröm ugyanakkor komoly lelkiismeret-furdalás forrása is lehet. Sokan teszik fel maguknak a kérdést, vajon miért éppen a szívükhöz legközelebb esőknek kívánnak rosszat. Az egészséges káröröm nem a más szenvedése, baja fölött érzett kaján öröm, hanem gyógyszer saját kisebbrendűségi érzésünk ellen. Aki ismerőseivel, barátaival szemben egyébként jó szándékú és jóindulatú, annak nem kell lelkifurdalást éreznie ilyen „kilengések" miatt.

puszipacsi.

dorcsí.

Mostanság, már csak én írkálok. Gondolkoztam azon, hogy csinálok egy új blogot, és majd átmásolgatom a bejegyzéseimet, de nem. Majd lesz valahogy, addig meg érjétek be velem. Az elmúlt hónapban, -vagyis itt már augusztusra gondolok- alig voltam itthon. Részem volt egy kellemetlen kis...hagyjuk is, nem érdemel szót. Lényegében arról akartam írni, de nem fogok, az majd egy másik post lesz. Ma inkább arról akartam írni, hogy ugye sorozat függő lettem. Kezdtem a Szex és New York-al, majd Vampire Diaries, aztán Született Feleségek. Igaz, most kicsit elakadtam vele, mert már legalább 1hónapja még mindig csak a 3.évadnál járok, de sebaj. Lényegében, arra akartam kitérni, vagyis a mai napomhoz hozzáfűződően, hogy tiszta Susan Mayer...ha nem értené valaki, akkor ő is egy született feleség. :) Azon kaptam magam, hogy "rengeteg közös" van bennünk. Ő is olyan szerencsétlen, mint én. Ma sem sikerült semmi, és ahogy elnézem őt...hát már vicces. Néha összejönnek a dolgok, nagyon néha. Ugyanakkor, ő a kedvencem. De, ha nem lenne ilyen, akkor már nem is ő lenne. Mivel most lemardtam picit, attól még elszántan végig akarom nézni mind a 6 évadot. Egyszer csak eljutok a végére. :) Ma lehet, hogy nekiesek a 3.évadnak, folytatom, aztán jöhet a többi!

Mára ennyi, majd még jelentkezek.

puszipacsi.

dorcsí.

Azt hiszed, nélküled megáll az élet. Úgy gondolod, mindenki pótolható, de te nem. Sajnos csalódnod kell. Kiderül, hogy nélküled is remekül boldogulnak, és a körülötted lévők is vannak olyan talpraesettek, hogy nem esnek pánikba, ha egyedül kell megcsinálniuk valamit. Ezt megélheted kudarcként, pedig tudomásul kell venned: nem vagy pótolhatatlan. Lesz olyan helyzet, mikor észreveszed, hogy mások nincsenek rád utalva. Nem kérnek a segítségedből, boldogulnak a maguk módján, egyedül. Ekkor jössz rá, milyen fontosak a barátaid, a családod. Igen, sokan csak akkor jönnek rá, hogy mit veszítettek el, mikor már nincs a birtokukban. Ez az élet velejárója. De tudd, hogy az igaz barátaid, és persze azok, akiknek fontos vagy, mindig ott lesznek mégha te ezt nem is látod. Ha éppen neked nem kellenek, és elutasítod őket, akkor is. Lehet, hogy ezt most nem értékeled, pedig megtehetnéd, de majd akkor...és egyszer még hálás is leszel nekik, amiért kiálltak melletted.

Ne legyél ilyen pesszimista. Örülj, hogy körülvesznek olyanok, akik szeretnek. Ne taszítsd el őket magadtól. Eszedbe sem jut, hogy nekik ezzel esetleg fájdamat okozol? Hát gondolkozz el ezen...és addig is vésd az eszedbe, hogy mindenki pótolható!

A világon mindenkinek szüksége van valakire, akire rábízhatja magát. Legyen az illető hűséges barát, elszánt szószóló vagy szerető családtag. De olykor-olykor az életben azok, akikről azt hittük mindig mellettünk állnak, hátat fordítanak nekünk. Ha ez megesik, bámulatos, hogy mire vagyunk képesek, hogy visszaszerezzük őket. /Született Feleségek/

puszipacsi.

dorcsí.

Úgy látom, már megintcsak ideje lesz írni. Most igaz, kisebb kimaradással, de hát ez már csak ilyen. Először is, a hétvégém nagyon jól telt. :) Egy kicsit kellet csak hozzá utaznom, de nem is volt vészes. (tudjuk Vikike,hogy neked jóval többet kellett...:D)

Mihelyst odaértem, már várt uncsitesóm a pályaudvaron. Hazamentünk, és már készülhettünk is az estére. Már-már kicsit késésben voltunk -mint általában- de csak odaértünk. Elkezdődtek a koncertek, és ismételten fergeteges hangulatot hoztak a közönségnek. Megint gazdagabb lettem egy pengetővel. :) ^^ Aztán, mikor a többiek lementek, mi páran fent is jóléreztük magunkat, erről tudnának mesélni, hjaj! :'D A szombat az pihivel telt, film nézéssel...ésatöbbi! Vasárnap tortasütés, Tominak. :) Majd készülődés, és ment is a buszom.

Épségben hazaértem, és azóta is kellemes emlékekkel gondolok vissza. Hiányoztok ám. :) de azért joó egy kicsit itthon is!

puszipacsi.

dorcsí.

Korán kezdtem a napot, már fél 8-kor kukorékoltam -persze ezt ne értsd szószerint!- De ez relatív, kinek mi a korán. Lényegtelen. Gyorsan elkészültem, összepakoltam a cuccom, és már mentem is a buszhoz. A buszon kellemes társaságunk akadt, istenem, ilyen embereket -érezd az iróniát- a lényeg, hogy zöld majonéz, ugye csajok? :D

Majd mikor beértünk a busszal, mentünk is a Forrásba. Már mindenki tevékenykedett, próbáltak, készültek az előadásra, vizsgára, fellépésre. Kinek hogy tetszik. Szerencsére, bár szerencsétlenségünkre is egyben utolsó előttiek voltunk a sorban. Szerencsére azért, mert így legalább végig tudtuk nézni, a többieket. Másik részről viszont, már Jankának nem maradt ideje, hogy minket is megnézzen, de sebaj, majd itthon. Vikike is ott volt, ő azt mondta neki tetszett, jó volt. Örülök. :) Minden egyes próbán ott volt, és figyelemmel követte a bénázásunkat, jót nevetett ott magának olykor-olykor a sarokba. Jövőhét szombaton folyt.köv. ;)

Sajnálom viszont, hogy nem tudtál eljönni, sajnálom, hogy nem szúrhattalak ki a közönség soraiból, hogy nem...de majd máskor. Remélem.

Végülis, jól alakult a nap. Túl vagyunk ezen is. Már csak a töri kisérettségin kellene átverekednem magam, és boldog ember lennék. Ezt már csak 9 nap múlva...szurkoljatok! Szükségem lesz rá, hátha némi segítséggel menni fog. Nna de most megyek, fáradt vagyok. Majd írok még, vagy ha addig nem, akkor a szombatiról tájékoztatok mindenkit. :) Addig is: zöld gumimaci... (L) :) :$

puszipacsi.

dorcsí.

Halo halo baby..nna tehát, már épp idejét látom, hogy valamit megint firkáljak. Mostanában mindenhol azt hallom, látom, olvasom, hogy merj önmagad lenni. Hogy ne akarj megfelelni mindenkinek, mert nem tudsz. Teljességgel lehetetlen. De van, mikor belülről valami "kényszert" érzel erre, és nem tudsz mit kezdeni az érzéssel, ezzel a megfelelni akarással, mert azthiszed, hogy rossz amit saját ötleted szerint tennél. Pedig lehet, hogy épp az lenne a megfelelő, a helyes döntés. Jó, most nem azt mondom, hogy ne hallgasd meg a körülötted lévők véleményét, mert igen, hallgasd meg, csak nem minden esetben feltétlen helyes az amit ők mondanak. Inkább azt csináld amihez kedved van, amit akarsz és ne azt, amibe belekényszerítenek. De lehet, hogy ezt csak én gondolom így. Biztos vannak olyanok, akik fittyethánynak másokra, és csak a saját szabályik szerint élnek, de mindenki más és más. Legjobb, mikor gondolkodás nélkül viszel véghez valamit. Kevesebb a valószínűsége hogy elrontod, mint mikor agyalsz is dolgokon. Nna de mást már nem írok többet, elég volt. Majd jelentkezem.

 puszipacsi.

dorcsí.

Szeretni sokféle módon lehet. Szerethetsz valakit csupán csak barátságból, szeretheted kényszerből, messzi távolból vagy éppen szerethetsz szerelemből. Mindenkinél megtalálható ez az érzés, csak vannak akik nem szeretik vagy esetleg nem akarják kimutatni ezt. Hogy miért? Nem tudhatom, ezt csak ők tudják. Van olyan, mikor legszívesebben kitörölnéd ezt az érzést, mert felülkerekedik rajtad, de legbelül Te is tudod, hogy nem lehet. Szeretni kell, mert Te is szereted, ha szeretnek, és ha viszont szerethetsz.

Hogyha lelkünk alkalmas arra, hogy higyjen a csodában, akkor felül tud emelkedni a hétköznap szürkeségén. Lehet, hogy csak fantáziában, de az ember akkor is teremthet magának egy tartalmas világot, ami akár hegymozgató hatású is lehet. Persze erre nem mindenki képes, mert lehet, hogy csak fantáziájába tud menekülni. De ez mindig jobb, mintha önmaga ellen fordul és boldogtalan lesz.

"A remény hal meg utoljára!" szokták mondogatni, csak azért, hogy az optimista felé billentsék a mérleget, ha éppen bizonytalankodsz, és kicsit rosszul mérlegeled a dolgokat. Néha igen, néha nem. Hiába áltatod magad, hogy majd minden jobb lesz, lehet nem. De azért próbáld meg minél jobban véghez vinni azt, amit valóban szeretnél. Ne add fel, még a végén azthiszik, hogy megfutamodtál, miközben pedig egyáltalán nem. Tehát csak, szeress, higyj, és remélj!

puszipacsi

dorcsí.

 Ha csalódsz valakiben, utána minden lehet újra a régi? Nem hiszem. Én nehezen felejtek. Egyik pillanatban még minden szép utána máris te vagy a hibás. De ha jobban belegondolsz az, hogy csalódsz valakiben nem a pillanat műve. Rengeteg dolog befolyásolja és több mindennek kell történnie. Eleinte próbálsz tudomást sem venni róla, de nem tudod elekrülni az elkerülhetetlent. A felismerést. Már nem a régi se ő se te, se semmi. Van választásod? Mindig van. Beletörődsz vagy foggal körömmel harcolsz érte. 

Tovább kell lépni. 

Life is wonderful!! (csak észre kell venni) 

Szeretem az egyzserűséget, de mégis mindent bonyolulttá teszek. Ha ez nem így lenne unalmas lenne az életem. Óvatosnak kell lenni azért. Ha túlbonyolítunk akár boldogtalanok is lehetünk. Nah de ezt már én bonyolítom túl. 

UI: Köszönöm 11/N az osztálykirándulást. :) 

https://www.youtube.com/watch?v=IkXcNiWFB28&feature=related

mesi.

Nem tudom leírni mit érzek most. Részben boldog vagyok, mert a csajokkal 3.helyezést értünk el a Vámpírok bálja c. számunkkal. Na jó, említést érdemelnek a pöttömjeink is, mert a másik számban ők is részt vettek, méghozzá elég jól helyt álltak. :) Ügesek voltak. Hozzáteszem, életembe nem ejtettem el a kendőmet, de most sikerült, de szerencsémre nem látszott.

A vámpíros elég ütős lett, "hosszas" készülődés után, - amire kb.6 percünk volt - elkészültünk. Tupírhegyek, fekete szemek, vörös rúzsok, tépett harisnyák...csak képzeld el. :D Meg is kaptuk, miután kimentünk a terem elé. De hát ez ilyen, utána remélem valaki jól megijesztette. :'D Összességében, szerintem jó volt. Mi is élveztük, és ez a lényeg.

Ajaaj, Szex és New York mániás lettem. Állandóan azt nézem. :D Röhöghetsz...legalább elfoglalom magam, ha már így alakult. Előző postomba írtam, hogy úgy érzem kezd minden jól alakulni, hát tévedtem, azthiszem. Lehet, hogy csak a napfény szikrázó sugarai vakítottak el, vagy pedig az, hogy abban az 1 hétben (?) minden szép és jó volt. De hiszem, hogy minden okkal történik, csak ez miért? Majd, idővel. Nna, de most szaladok, összeszedem a ruhám holnapra, mert megint megyünk táncolni. :) Legalább ott klappoljon minden, és legyen "tökéletes".

puszipacsi.

dorcsí.

Nem tudok mit kezdeni magammal, elment mindentől a kedvem. Néha legszívesebben sikítanék egy nagyot, hátha attól megoldódna minden, de nem. Kár is ábrándozni. Nem megy minden magától, pedig már néha lehetne minden csak egy csettintésre. Hmm, nem bánnám, -és szerintem Ti sem- vagy igen!? 

Most csak céltalanul elkezdtem írni, nem tudom mi lesz belőle. Folyamatosan Three Days Grace-t hallgatok, és igen, a zene képes javítani és épp úgy rontani is a helyzeten.

Biztos nektek is volt már úgy, hogy elkezdtetek zenét hallgatni, és mindaddig egészen jó kedved volt, míg meg nem hallottál valami lassú számot, vagy éppen valamit, ami emlékeztet valakire/valamire. Egy pár kedves emberre, vagy vannak hozzá kapcsolódó élményeitek amikre szívesen gondoltok vissza.

Vicces, a mai világban már mindenki rohan, senki nem figyel oda a másikra, vagy csak nem akar? De hát, miért ne? .. Nehezen vesszük észre azt, ami az orrunk előtt van. Mindennap úgy kéne élni, hogy elmondhasd róla, igen, volt egy jó napod. Nevettél a barátaiddal, együtt tölthetted az időd a szeretteiddel, és még élvezted is. Elég csak egy szimpla mosoly egy kedves baráttól, egy ölelés ha nem vagy a helyzet magaslatán, vagy bármi.

Ha a szivárványt akarod, az esőt is el kell viselned.

puszipacsi.

dorcsí. 

Elkezdtem írni, de nem tudtam folytatni. Valami egészen másról akartam írni, mikor belekezdtem.

Most sok minden kavarog a fejemben, egyrészt csalódott vagyok. Másrészt meg örülök is. Ennek biztos így kellett lennie, változnak a dolgok, változnak az emberek, ahogyan én is. Első nekifutásra biztos ijesztőnek tűnhetnek az új dolgok, de nem lehetnek azok olyan rosszak. Változás lehet az is, ha veszel magadnak egy új felsőt, már is boldogabbnak érzed tőle magad, vagy egy cipőt, vagy elég ha átfesteted a hajad és akár még új embernek is érzed magad. Most mondhatnám magamat példának, eddig voltak szőke csíkjaim, mostmár nincsenek. Egyáltalán nem bántam meg, mert sokkal jobban tetszik, és eddig még a 'visszajelzések' sem negatívak. :D

Bár vannak helyzetek, mikor a szokásaink bebörtönöznek minket, de ez nem mindig baj, sőt néha jó is. Szükségünk van ezekre is a mindennapi életünkben, de nem élhetünk mindig ugyanúgy, ugyanolyan mozdulatokkal, egyforma napokkal. Kell, hogy változz.

Lehet, hogy a mostani postom nem lett valami sokatmondó számotokra, de ház ez van. Mindenki úgy gondolkozik erről, ahogy ő jónak látja. Valaki nem szereti az új dolgokat, és szereti az ő saját megszokott kis életét, de vannak akik pedig szeretnek kipróbálni érdekes dolgokat is. :) Tehát csak javasolni tudom, hogy vágjatok bele érdekesebbnél érdekesebb dolgokba. Ahogy a helyettesítő magyar tanárunk mondta: 'Egyszer élünk, van aki egyszer sem, és van aki minek.'

puszipacsi.

dorcsí.

Annabel Lee
by Edgar Allan Poe

It was many and many a year ago,
  In a kingdom by the sea
That a maiden there lived whom you may know
  By the name of Annabel Lee--
And this maiden she lived with no other thought
  Than to love and be loved by me.

I was a child and she was a child,
  In this kingdom by the sea,
But we loved with a love that was more than love--
  I and my Annabel Lee--
With a love that the winged seraphs of heaven
  Coveted her and me.

And this was the reason that, long ago,
  In this kingdom by the sea,
A wind blew out of a cloud, chilling
  My beautiful Annabel Lee;
So that her highborn kinsmen came
  And bore her away from me,
To shut her up in a sepulchre
  In this kingdom by the sea.

The angels, not half so happy in heaven,
  Went envying her and me--
Yes!--that was the reason (as all men know,
  In this kingdom by the sea)
That the wind came out of the cloud by night,
  Chilling and killing my Annabel Lee.

But our love it was stronger by far than the love
  Of those who were older than we--
  Of many far wiser than we--
And neither the angels in heaven above,
  Nor the demons down under the sea,
Can ever dissever my soul from the soul
  Of the beautiful Annabel Lee:

For the moon never beams, without bringing me dreams
  Of the beautiful Annabel Lee:
And the stars never rise, but I feel the bright eyes
  Of the beautiful Annabel Lee:
And so, all the night-tide, I lay down by the side
Of my darling--my darling--my life and my bride,
  In the sepulchre there by the sea--
  In her tomb by the sounding sea.

Egyik kedvenc versem. Mivel elég elfogalalt vagyok 
mostanában, saját gondolatokra nem jut időm.


                       mesi.

Azzal kezdtem a délutánom, -persze miután hazaértem- hogy elolvastam a napi horoszkópom. Általában ez már a mindennapjaimhoz tartozik, és néha van mikor elég érdekes is, de persze két oldalú a dolog. Néha kedvez, néha pedig elég negatív (de valós). A mai napi elég érdekes volt számomra, mert körülbelül tényleg ez a helyzet. Azt írta, hogy: "Kedves Kos! Lehet, hogy a szakmai „életveszélyen” túl vagy, mégis kedvetlen vagy. Most fogod fel csak igazán a történtek jelentőségét. Ez természetes. Amiatt se búsulj, hogy szorult helyzetedben senkire sem számíthattál igazán. Vond le a tanulságot: élete válságos perceiben mindenki egyedül marad." Nna ezt add össze. Most olyan érzés, mintha egy üveg topjoy-t ittam volna, és a kupakját olvasgatnám. Nos, nem irónikus? Mikor elolvastam, gondolkoztam. Milyen történtek jelentőségét? Milyen "életveszély"..? Viszont, ha tényleg keresed, biztos megtalálod a válaszokat.

Igaz, nem mindig lehetnek ott a barátaid melletted, mikor olyan helyzetben találod magad, ahol szükségesnek érzed, hogy veled legyenek. Nem foghatják a kezed állandóan, de azért jó azt érezni, hogy ha valami kín gyötör, akkor van egy biztos pont az életedben, vagy nem?!

Kedvetlen? Nos, mostanában...vagyis már napok óta esik! Az eső, mint tudjuk sötét, borús, szerintem nem túl pozitív gondolatokat, érzelmeket hozó dolog bárki számára. De ilyenkor jó kicsit elvonulni a társaságtól, és elmerülni a gondolataidban, miközben zenét hallgatsz, és bámulsz kifelé az ablakon. Csak gondolkozol, gondolkozol...és még talán jutsz is valamire. :) Talán megtalálod a válaszokat, talán sikerül megértened mindent, és lehet nem is olyan sok idő múlva már egész pozitívan fogod látni az egész világot. Meghallgatod a kedvenc számod, és felpörögsz. Pörögsz, pörögsz, mint egy búgócsiga míg le nem áll.

Nna, de legyen is elég. Majd legközelebb...

puszipacsi.

dorcsí.

 A napsütés helyett borongós idő van és  szórványosan záporokra számíthatunk egész héten. Jól látjátok manapság én egy kétlábon járó időjárás jelentés vagyok. Mindenkinek kell valami hobbi. Egyre közelednek a vizsgák, amitől kezdek félni. A legcsodálatosabb az, hogy a magyar vizsgám napján fogom megtudni a nyelvvizsga eredményem. Szép kilátások a jövőben. De nem olyan rossz azért a helyzet. Történnek jó dolgok is velem amit általában Tamásnak hívok. Reméljük a legjobbakat. ;) 

3 napja volt kedves Dóri szülinapja és ezennel szeretnék neki újból Boldog szülinapot kívánni. Az ajándékát holnap láthatja. 

Örömmel közlöm, hogy az elmúlt egy hétben semmi képtelen balseset nem történt velem, csak el ne szóljam magam. Kezdenek helyre jönni a dolgok. Ezt úgy értem, hogy lassan de biztosan visszatér a régi töprengős, mindenben lát valami szépet, nyugodt Mesi. Én ennek örülök, nem tudom más mit gondol. Az elmúlt két napban sok-sok Nyomtalanul részt néztem. Mikor kapom meg a 7. évadot?? 

mesi.

Ma van a költészet napja ezért megmutatatom a kedvenc versemet.

Már megint az enyém a bejegyzés, de ezt szerettem volna én is írni, egyébként. De csak azért, mert április 8-a van. :)

Jól indult a reggelem, Vikike sms-ével -ami tulajdonképpen fel is ébresztett- ha nem küldi, simán elalszok. :) Azért Janka sem volt semmi, azthiszem éjfél után 2perccel? Nna, de reggel elkészültem, és indultam a buszmegállóba. Most egyedül voltam, mert Vikikének nem volt első órája. De a buszon már nem árválkodtam, hiszen Mesi ott volt. :)

Nagy nehezen eltelt ez a nap...de még reggel/délelőtt Eszty(öö) telekiabálta a Dobóót, hogy: 'Dórinak ma szülinapja vaaan! :D' Majd délután, mikor kilépek a suli kapuján, ott állt Lolii és Vikike! Hhűű, nagyon örültem! :) (L) Annyira jó érzés volt. Gyorsan szaladtam, és egyszerre a nyakukba..szeretlek titeket csajok! Majd felmentünk plázázni, és ott is rengeteget röhögtünk, nna meg megtaláltuk álmaink cipőit! :D Majd megyünk lefele, ott van Janka, meg Ági. :) Ez is nagy meglepi volt! (persze,Sztárvendégem is lett volna, de majd jövőre! ;))

Kiültünk a pláza elé, nevettünk, körmöt festettünk, nna meg persze ezüst szemceruzával kaptam pár rajzot az ingemre...ugye Loli? :D Nemsokára jött Mesike is. :) (L) ésatöbbi...gumicukoormackók, és az alfahímek. :'D az vicces volt...

Tehát, jó volt ez a 17! Köszönöm nektek, és persze akik gondoltak rám. :) ^^

puszipacsi.

dorcsí.

Azt gondoltam, mikor felkeltem, hogy ez is egy átlagos szombat lesz, de nem. Tehát most hátradőlök, és mesélek. Mese est...^^

Minden ott kezdődött, hogy unatkoztam. Gondoltam egyet, és felhívtam Vikikét, aki persze rögtön mondta, hogy akkor menjek át. :D Átmentem, néztünk buszt Egerbe...(most gondolhatjátok, hogy nem vagyunk normálisak, csak tessék!) Aztán mentünk. Sétálunk a buszmegállóba, és szembe jön velünk valaki, ilyen szöveggel: "Zöld erdőbe jártam..." és leönt valami pamaccsal. :| Pfff...utána gyorsan kikerültük, de ő továbbra is jött mögöttünk, gondoltam sietősebbre kellene venni a dolgot, de végül lemaradt!

Majd beértünk Egerbe, Vikike rögtön: "Nééézd már, 101!" Remek. Odaszaladtunk, találkotunk Lolival, aki már rég a buszon ült. Aztán kaptunk is pár pittyegést. :D ^^

Felszaladtunk egyet plázázni, gyorsan. Aztán vissza buszmeg. Hazajöttünk, beszélgettünk, hintáztunk. :D Majd megint buszmegálló...nem vagyunk normálisak, ezt Andi néni is megmondta! :) És jöttünk egy buszmeget, aztán haza. Totál zsibbadt agyúak! (Y) Ez van...legalább mókás napunk volt! :) (L) Nna, továbbiak Vikikénél...? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=R2W6aBaf9XE ~> ez már a mi számunk. :) mertugyebár, a teloódból esik ki a zsebed. ;DD

puszipacsi.

dorcsí.

 Újra itt! Szünet van ráérek. Ez nem egészen igaz, de a tanulás és barátokkal lógás közben szakítok időt erre is. Egészen a mai napig csodálatos idő volt, de az időjárás jelentésnek igaza volt sajnos, miszerint elszórtan záporok várhatók. Úgyhogy az Egerben lógós napnak lőttek, helyette csak bélapátig jutottam. Az egész szünetemet Dórival töltöm, aminek nagyon örülök. Csak meg ne unjuk egymást. De ha 2 és fél év alatt nem, akkor most se. Félelmetes mennyire igaz az, hogy sorstársak vagyunk. Mindig ugyanaz miatt szenvedünk, vagy esetleg örülünk. És még a karkötőink is egyformák (ezt majd egy képpel is fogom illusztrálni).

Ha nyár lenne, és elég meleg akkor biztosan kimennék csillagokat nézni. Már mióta tervezem, már csak találni kéne valakit, hogy ne egyedül kelljen. Kimegyek az erkélyemre és úgy, vagy kifekszem valahova (de nem az út közepére). A másik dolog amit szeretnék az a vihar előtti csend. lehet rámjott ez a "menjünk ki a természetbe" dolog? Akkor a jelszavam ez lesz: Védjük a fákat, együnk hódot! Nem, egyszerűen csak közeledik a nyár és én ilyenkor szeretek kint lenni. Szeretek locsolni is. :) Igen, elég furcsa de én mindig várom a nyári estéket, amikor meg kell locsolnom az össze virágot meg mindenféle növényt. Szeretem a sétákat anyával ki a semmibe. Ilyenkor körülbelül egy órán folyamatosan beszélek.

Szóval a szünet eddig nagyon jó. Hétfő délutáni ökörködés Dórival. Ennyi képet egyszerre, hihetetlen. A tegnap délutáni sétálgatás is nagyon jó volt. :) De már csak az irodalom és a töri könyv lesz a társaságom...

Ennyi voltam mára. :) 

mesi. 

Mint már gondolom feltűnt nektek is, sokkalta többet írkálunk most, mint mondjuk az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban. Ez is csak azért, mert szünet vaan! Több időnk van, na persze ha éppen nincs egyikünk a másiknál, vagy fordítva. :)

Konkrétan, most rám lett osztva a szerep, hogy írjak valamit, mert tegnap Ő írt. Hát lássuk csak. Elsősorban is, szeretlek Mesi. :D (örülsz? :)) - hát a legjobb barátnőm, hogyne örülne-

Ez a nap nem mondanám, hogy gyorsan telt, mert szinte a tételeimmel voltam elfoglalva, de mostanra már kicsit meguntam őket. Társaságra vágyom. Igen, a Tiedre...de hát, ez most nem lehetséges, miért nem lehet teleportálni!? aaaj, mindegy!

Holnap! Uu, várom már. Remélem jó lesz, ugyanis elvileg Mesis nap lesz, ugyanúgy, mint a szombat és a hétfőő. :) Akkor is mennyit nevettünk, huhuú. Nna meg persze az elmaradhatatlan beszólás sem maradt el. Általában ez már megszokott... :D tegnapi programunk, egy hatalmas séta volt. Össze-vissza, és ezt értheted szószerint. Majd egy padnál leültünk, számtalan ismerőssel összefutottunk (najó, azért nem olyan sok). :)

Fogalmam sincs még miről írhatnék. Van, vagyis előfordult a mai nap is, hogy hallgattam egy jó számot, pörgős meg minden, és jókedvem volt, aztán így estére már elhalkult. Előjöttek a lassú, és picit - nem is az, hogy szomorú - de érdekesebb számok. És érzem, hiányzol. Nna de tereljük másfelé a témát. Ideje lenne lassan befejeznem, megint hosszúra sikeredett. Holnap majd talán Mesi folytatja. :)

puszipacsi.

dorcsí.

 Hellószia!

Tavasziszünet yeah! Az első nap pazarul sikerült, a holnapi egyenlőre rejtély de reméljük a legjobbakat. ;) Hogy is kezdőthetne a szünet mint úgy, hogy valami extra gagyi és egyben teljességel lehetetlen baleset történik velem, de ebbe ne menjük bele, túl éltem. Délután, egy nagy séta erejéig jó volt kicsit kimenni a semmibe. Bár az sem volt túl nyugodt. Hamar vége lett a napnak, egy percig se unatkoztam (nem mintha én olyan sűrűn unatkoznék).

Szóval, a töprengős, az élet nagy dolgain gondolkodós Mesi eltűnt és sehol nem találom. Lehet jobb is így, mert ez azt jelenti minden rendben van körülöttem. Ez azért nem pont így van. Sokmindent szeretnék máshogy. De nem vagyok telhetetlen, egyenlőre beérem ennyivel. Vajon így jobb, vagy most nem vagyok önmagam? Majd meglátjuk mi lesz holnap, holnapután, meg azután, meg azután, után, után, után. Enjoy the life.

Törvényszerű, hogy tavasszal mindenkinél beüt valami? Van akinál jóértelemben. Kisüt a nap, felforr az agy... Nyárra majd lenyugszik a világ. Akkor csak "Nyáron nyaralunk, télen telelün, fákra villanyt ingyen szerelünk" ( Micimackó). 

mesi.

Elkezdődött a szünet. Sajnos már most nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, mint mondjuk a tegnap. Nna, de egyszer már úgyis...elvégre, ha valamit nagyon akarsz, azt eléred, vagy nem!? (csak a péntek sikerülne... :/)

Itt a tavasz, már mindenki várta, és mindenki nagy örömére megérkezett. Végre otthon hagyhatjuk a nagykabátot, sálat. Remek. Jöhetnek a szoknyák, rövidnacik, laza kis topok, ésatöbbi.

Örülök, mert olyan embert ismertem meg, aki ha rossz kedvem van, felvidít. Játszik nekem valamit, amitől jobb kedvem lesz. :) Mondjuk egy kis RHCP-t, nem ismerem olyan rég, de már most elnyerte a bizalmam, és sokkal több dolgot mondok el Neki, mint mondjuk olyannak aki... -tudod, kitartás! :)-

Nem rég tettem szert egy levelezőtársra is, vagyis olyan december körül. Elég sokat írkáltunk, meg minden. De mára már ez sem az igazi. Megkaptam a magamét, de ez már mindegy. Csak nem értek dolgokat...de biztos én vagyok a hülye! :) mint már megszokhattam. Azt hiszed, hogy Te tudsz valamit, és talán hatással lehetsz rám? -hát tévedsz, és hogy őszinte legyek, már nem is érdekel. Nem fogok foglalkozni Veled. ;) ennyit nem érsz. Kész.

Nna, de elég volt. Most vár rám párezer kidolgozatlan tétel, azthiszem, neki esek az irodalomnak. Majd még jelentkezek.

puszipacsi.

dorcsí.

 Még élek! Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, hogy legyen idöm, kedvem, hangulatom írni. De már muszáj mert akkor kapni fogok.

Csodálatosan szenzációs nap volt a mai. Minden kezdődött azzal, hogy felkeltem 8-kor, ez nálam elég furcsa, ugyanis ha tehetem 10 előtt nem dugom ki az orrom a pihe puha holdas csillagos napocskás takaróm alól. Vajon mi az oka? Nem volt mit tenni, átrendeztem az egész szobám. Úgy 10-re készen is voltam, majd olyan 12.52 körül már úton is voltam Bélapát-felé. És, hogy ott mi volt? Hülyeség, hülyeség, hülyeség. Sokmindent akartunk már mondani egymásnak...khm. Még a brokkoli krémlevest is legyűrted (igen Dóri, te). Aztán Vikikee, és mentünk csak egyenesen. Naplemente, táncikálás, énekelgetés.

mesi.

 Végezetül csak annyi...:

Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba' 
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelemben...

Elég régen írtam már, és most gondoltam majd megint. Ez alatt az idő alatt volt már körülbelül 3-4 postom, de mindegyiket kitöröltem. Ne kérdezd miért, valami csak volt amit megtettem. De ez nem is fontos. Sokáig azonban azért nem írtam, mert egyszerűen "nem tudtam" mit, ami számotokra legalább annyira érdekes, mint nekem. De talán majd ez...

Tehát, pénteken reggel felszálltam a buszra, ami Nyíregyháza felé vitte utam. 3óra hosszú utazás után végre megérkeztem. Leszálltam a buszól, sehol senki. Gondoltam már felhívom uncsim. Amint kiderült, teljesen máshol várt. :D Így elég viccesen alakult, és közben még a hó is szakadt. Nna, képzelhetitek...

Majd végre elérkeztünk az estéhez. Már nagyon vártam, mert eredetileg emiatt is mentem. :) hogy végre halljam őket zenélni! Megérkeztünk...Rock Inn, majd végre ők jöttek! :) Mindenki nagyon várta a koncertet, kiabáltak, tapsoltak és persze énekelve jól érezték magukat az emberek! Nagyon jók voltak, és még mindig csak gratulálni tudok nekik...Remélem jöttök mihamarabb errefelé is. ;) Nna de most zárom soraimat, egy dallal, és egy képpel, róluk. :) Sokmindenkit megismertem, és már várom a következő koncertet.

Eléggé megszerettették velem. :) https://www.youtube.com/watch?v=zYxkezUr8MQ (L)

puszipacsi.

dorcsí.

Nna, most megint én következek. :) Ez a mai nap, jó volt! Tele nevetéssel, hülyeségekkel, telefon beszélgetéssel...ami 1órásra sikeredett! Ooups.

Elég hamar hazaértem, mert csak négy órám volt, hála Rüllcinek, hogy nem volt angol... :D Aztán, magyar doga végén, miután beadtuk, egy nagyon rossz hír fogadott bennünket, sajnálom! :/

Délután átjött Mesi. Nagyon sokat nevettünk, ettünk x), és hülyültünk egy csomót, és megalkottuk életünk 'legrosszabb' teájának nem nevezhető löttyöt. :/ :D Mert nem valaki/valami, hanem más... :D más? - jaa. Mindegy, ezt nem fogom itt elmagyarázni. Aztán elment, egyedül maradtam. Kicsit gondolkodóba estem, és hiába kerestem valami megoldást, rájöttem, hogy én ebből mindenhogy csak rosszul jöhetek ki. :D tehát, ígyis úgyis..ez van, de szerintem nem tehetek majd róla. Előbb - utóbb..jhaaj, na mindegy! Hagyjuk, most nem akarok ezen agyalni, megint. De mivel már ígyis elég 'hosszúnak' bizonyult, plusz még ha képet is mellékelek Nektek hozzá (mert fogok), akkor ez így elég is lesz. :D Holnap, és vasárnap elérhetetlen leszek, ha valamit akarsz, akkor telefon. ;) vaagy, akár teleportálhatsz is. :) Nna, majd valamikor írok! [Remélem MR. D, hogy most már megfelel az 'igényeknek'.. ;)^^]

puszpá.

dorcsí.