HTML

meet me halfway.

"A barátok olyanok, mint a lufik, ha egyszer elengeded őket, lehet hogy nem kapod őket már vissza.. úgyhogy próbálj meg vigyázni rájuk, hogy sose veszítsd el őket." (:

Friss topikok

  • Eszter: Hogy örülne Feco tanbá' ha látná a címet xD xD ... látom az óra elején még figyeltél xD ... --->... (2010.05.16. 14:52) szeress, higyj, remélj!
  • dorcsií.: Igen-Igen. :D :) (2010.03.17. 18:03) with the lights out, it's less dangerous.
  • dorcsií.: @MR. D: Hát látod,akkor elérted amit szerettél volna. Nem írok úgy,mintha ismernénk egymást. Mert ... (2010.02.23. 16:32) pörögni egyet a felfordulásban.
  • dorcsií.: @MR. D: Végülis..legyen! Oksi. (2010.02.20. 21:35) nem ér a nevem.
  • dorcsií.: @Loli_ta: diliis.:)(L):D tusééé.^^ jólennemáár.:) (2010.02.04. 18:41) tusé.

Linkblog

2010.04.11. 14:46 dorcsií.

Shooting the moon.

 A napsütés helyett borongós idő van és  szórványosan záporokra számíthatunk egész héten. Jól látjátok manapság én egy kétlábon járó időjárás jelentés vagyok. Mindenkinek kell valami hobbi. Egyre közelednek a vizsgák, amitől kezdek félni. A legcsodálatosabb az, hogy a magyar vizsgám napján fogom megtudni a nyelvvizsga eredményem. Szép kilátások a jövőben. De nem olyan rossz azért a helyzet. Történnek jó dolgok is velem amit általában Tamásnak hívok. Reméljük a legjobbakat. ;) 

3 napja volt kedves Dóri szülinapja és ezennel szeretnék neki újból Boldog szülinapot kívánni. Az ajándékát holnap láthatja. 

Örömmel közlöm, hogy az elmúlt egy hétben semmi képtelen balseset nem történt velem, csak el ne szóljam magam. Kezdenek helyre jönni a dolgok. Ezt úgy értem, hogy lassan de biztosan visszatér a régi töprengős, mindenben lát valami szépet, nyugodt Mesi. Én ennek örülök, nem tudom más mit gondol. Az elmúlt két napban sok-sok Nyomtalanul részt néztem. Mikor kapom meg a 7. évadot?? 

mesi.

Ma van a költészet napja ezért megmutatatom a kedvenc versemet.

 

 

Szabó Lőrinc
 
MADARAK

Hogy lármáznak! milyen szemtelenek!
Tetszenek és megszégyenítenek
s úgy magyarázzák az igazukat,
hogy meg kell értenem a szavukat,
madár szavukat, hogy ez nem elég
és adjak, még, és még, és újra még.

Mit tehetek? Nevetek és adok,
szalonnabőrt, kölest és tökmagot,
ami akad... Míg kint teszek-veszek,
messziről lesik az erkélyemet,
s alig jövök be, tollas seregük
rögtön itt van, itt röpdös mindenütt.

Én meg elnézem az üvegen át
a szárnyas éhség fázó csapatát,
a nyüzsgő hadat, a verebekét,
s a gyáva rigót, ijedt cinegét,
nézem őket s szégyellem magamat:
könnyű szeretni a madarakat!
 
Könnyű bizony... És elgondolkozom
ellenségeken és barátokon,
eszembe jut ez meg az, ami jót
emberrel tettem: almát és diót
dugtam itt-ott, tanítást, könyvet és
orvosságot, néha valami pénzt,

rossz ruhát, szép szót... s hogy a hátamon
vittem fel egyszer a hegyoldalon
egy beteget... És hogy... Összeadok
sok kis emléket... és elborzadok:
nekem sok volt, másnak mégis mit ért?
Mit tehet az ember az emberért?

Mit tehettem?!... Szégyellem magamat...
Madarak verik az ablakomat.
Éheznek, fáznak. Mint az emberek.
ne tegyem azt se, amit tehetek?
Madarak... No még egy marék magot!
...És elfüggönyözöm az ablakot.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://dorcsimesi.blog.hu/api/trackback/id/tr911911964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása