Szeretni sokféle módon lehet. Szerethetsz valakit csupán csak barátságból, szeretheted kényszerből, messzi távolból vagy éppen szerethetsz szerelemből. Mindenkinél megtalálható ez az érzés, csak vannak akik nem szeretik vagy esetleg nem akarják kimutatni ezt. Hogy miért? Nem tudhatom, ezt csak ők tudják. Van olyan, mikor legszívesebben kitörölnéd ezt az érzést, mert felülkerekedik rajtad, de legbelül Te is tudod, hogy nem lehet. Szeretni kell, mert Te is szereted, ha szeretnek, és ha viszont szerethetsz.

Hogyha lelkünk alkalmas arra, hogy higyjen a csodában, akkor felül tud emelkedni a hétköznap szürkeségén. Lehet, hogy csak fantáziában, de az ember akkor is teremthet magának egy tartalmas világot, ami akár hegymozgató hatású is lehet. Persze erre nem mindenki képes, mert lehet, hogy csak fantáziájába tud menekülni. De ez mindig jobb, mintha önmaga ellen fordul és boldogtalan lesz.

"A remény hal meg utoljára!" szokták mondogatni, csak azért, hogy az optimista felé billentsék a mérleget, ha éppen bizonytalankodsz, és kicsit rosszul mérlegeled a dolgokat. Néha igen, néha nem. Hiába áltatod magad, hogy majd minden jobb lesz, lehet nem. De azért próbáld meg minél jobban véghez vinni azt, amit valóban szeretnél. Ne add fel, még a végén azthiszik, hogy megfutamodtál, miközben pedig egyáltalán nem. Tehát csak, szeress, higyj, és remélj!

puszipacsi

dorcsí.