Elkezdődött a szünet. Sajnos már most nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, mint mondjuk a tegnap. Nna, de egyszer már úgyis...elvégre, ha valamit nagyon akarsz, azt eléred, vagy nem!? (csak a péntek sikerülne... :/)
Itt a tavasz, már mindenki várta, és mindenki nagy örömére megérkezett. Végre otthon hagyhatjuk a nagykabátot, sálat. Remek. Jöhetnek a szoknyák, rövidnacik, laza kis topok, ésatöbbi.
Örülök, mert olyan embert ismertem meg, aki ha rossz kedvem van, felvidít. Játszik nekem valamit, amitől jobb kedvem lesz. :) Mondjuk egy kis RHCP-t, nem ismerem olyan rég, de már most elnyerte a bizalmam, és sokkal több dolgot mondok el Neki, mint mondjuk olyannak aki... -tudod, kitartás! :)-
Nem rég tettem szert egy levelezőtársra is, vagyis olyan december körül. Elég sokat írkáltunk, meg minden. De mára már ez sem az igazi. Megkaptam a magamét, de ez már mindegy. Csak nem értek dolgokat...de biztos én vagyok a hülye! :) mint már megszokhattam. Azt hiszed, hogy Te tudsz valamit, és talán hatással lehetsz rám? -hát tévedsz, és hogy őszinte legyek, már nem is érdekel. Nem fogok foglalkozni Veled. ;) ennyit nem érsz. Kész.
Nna, de elég volt. Most vár rám párezer kidolgozatlan tétel, azthiszem, neki esek az irodalomnak. Majd még jelentkezek.
puszipacsi.
dorcsí.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.