meet me halfway.

 Tudom, régen írtam aminek több oka is volt nézzétek el nekem. Ezért jó, hogy nem egyedül írkálok. Sajnálatos módon az elmúlt napokban ez a személy több "építő" kritikát kapott, pedig nem érdemli meg. Van egy jó tippen, előbb ismerd meg ;) nem bánnád meg (esetleg ő). 

Lépjünk tovább. Ez a hetem elég jól sikerült, bár nagyon fárasztó volt. Kedden volt a farsang a suliba. Nem hittem volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam. Őszintén szólva nem néztem ki a suliból, hogy ilyet is tud. NYERTÜNK!!!! Sokak szerint zseniálisak voltunk, ezzel egyetértek. Lassan a péntek is elérkezett (sok mindent kihagytam a hét többinapjáról, de most jön a lényeg). Egy percig sem unatkoztam, a nap minden részében történt valami. Hazaérek gyors készülődés, mert bál. Az este szenzációsra sikeredett. Hazafelé azon gondolkodtunk, hogy lehetne egy mondatban összefogalni. Csak erre futotta: hamupipőke, asztalon tánci ülve, kézcsók XD, túl jól sikerült eltűnés és fájó lábak. 

Jön a tavasz!!! valamelyik nap kiléptem a házból és éreztem. Már mindenkinek szüksége van egy kis napsütésre. Mondjuk az elmúlt hetekben elég jó kedvem volt, nem tudom minek köszönhetően.  Talán a barátaimnak, a családomna vagy egy belső hangnak ami egyszerűvé varázsolt mindent. Tudom nem vagyok egyszerű eset (de azért egy külön faj se vikike). Csak rettegek a változástól. Félek. Lehet gyerekesnek és ostobának tűnök hisz ez az élet velejárója. Én ilyen vagyok. Ami nem megy azt nem lehet erőltetni? Nem akarok megváltozni. Lehet ezért akarom, hogy a környezetem se változzon. Erre sajnos nem fogk rájönni soha. Inkább kiélvezem a jelenlegi helyzet minden pillanatát, mielőtt újra eljön a "kegyetlen"változás.

mesi.

Megint írok, bár most csak sietősen, mert készülnöm kell, és ha nem akarok késében lenni, akkor elkell követnem mindent. :D De még van időm, és addig gondoltam gyorsan blogolok egyet!

Elsősorban, alig vártam, hogy ennak a mai napnak vége legyen. Biosz doga, meg töri...és egyéb finomságok. Szerencsére kibírtuk! Ma bál..mindenki lázasan, felpörögve készülődik majd szerintem. Remélem, hogy jó lesz! (:

Elég sok minden történt az elmúlt napokban, de valahogy nem volt időm, se kedvem írni. Megvolt rá az okom. ;) De nem érdekes...majd lesz valahogy. Amuugy, nem vagyok egy Sherlock, de ennyire hülye sem. :) Mindegy..biztos megérted! Elhiheted, hogy nem nagyon érdekel, és köszönömöt se várj érte. Ha végre elmondod nyíltan, hogy mi kín gyötör, és belátom, hogy esetlegesen neked van igazad, na majd akkor Életem! :)

Nna, de szaladok is. Majd folyt.köv. valamikor! Remélem Loli tudsz jönni este.. :/ (L)

puszpá.

dorcsí.

Érzek magamban annyi erőt, hogy elkezdjek írni. Most lehet, hogy a dühöm fog valmilyen formában megnyilvánulni, vagy nem is tudom, de most túlcsordultam érzelmekkel. Jók, s rosszak egyaránt, bár a rossz most elképzelhető, hogy többségben. Már azt sem tudom, hogy hol kezdjem...

Tehát, először is, rengeteg érzés kavarog a fejemben, rengeteg megválaszolatlan kérdéssel. Nem tudom hova tenni őket, mindig velem vannak, és állandóan nyaggatnak. Van, mikor elfelejtem őket, de visszatérnek, nem hagynak békén. Hogy az őszintét megvallva, nem is akarom, hogy békén hagyjanak. Mert már mindennapossá váltak, és már hiányoznának, ha nem lennének. Legalább van min gondolkodnom...bár néha kudarcot vallok. A másik, meg..jhaj, nem tudom. Furcsa. Egyik percben nevet, másikban utál? Nem tudom minek köszönhetően váltottam ki belőle, de ez van. Remélem megbékül, és minden olyan lesz mint volt. A jelenlegi állapotom csupán csak annak köszönhető, hogy egy kis madár vagyok, kalitkába zárva?!

Minden rendbe jöhetne már. Ezt szeretném. Nagyon..mikor lesz már minden szép, és jó, ahogy azt a mesékben is mindig olvashatjuk? Érdekes...ott mindig happy end. A valóságban meg!? ..nna, de ez kicsit hosszú lett. Elég már ennyi. Majd jelentkezek, remélhetőleg.

puszpá.

dorcsí.

Ééés,igen. Újabb post. Valamit fakítanom kellene már. Nna,hajrá..tehát, ez a mai nap. Inkább ne is beszéljünk róla, mondjuk voltak érdekes pillanatok, na meg viccesek is. Silence... ;D ? hehe. De végülis eltelt. Amin nagyot nevettem, persze hát a buszon is, de hazaértem, és apával beszélgettem, és jöttek ezek a hülye reklámok, és jhaj utálom, mindegy. :D És így valahogy szóba jött, hogy olyan nincs, hogy: deviszont, és hogy ez mennyire irritáló is tud lenni, amit mellesleg, mindenki így használ, alkalomadtán. Erre apuci megszólal, na mert ez akkor jobb?!: ámdeviszontazonban...sőőt! :D Jhaj, akkorát nevettem.^^

Aztán most vagyok ott, hogy nem bírom tovább. Elfáradtam...és nem sok kell ahhoz, hogy összeessek. Nna, meg a kedvem se valami túl jó. Lehet azért, mert..mert nem tudom. Ma így Vikikével ültünk egymás mellett a buszon, és... V.:mi baj? D.:nincs semmi. V.:aha.persze. D.:rám van írva? V.:nem, csak már ismerlek ennyire. (L) \: hát ez ilyen. De mikor átmentem a héten, beszélgettünk. Az viszont jó volt, fincsi tortát ettünk, és volt mikor nevettünk, volt mikor már csak dőltünk jobbra-balra, mert nem voltunk a helyzet magaslatán, annyira rossz volt. De legalább kibeszéltük magunkból. (: Imádom ezt a nőszemélyt. Kis hülye busztáblás majmoom. (L) (:

Most így jön minden, annyira összefüggéstelen az egész. Sajnálom. Jelen állapotomhoz képest, ez még tűrhető is. :D Pedig igyekszem...Annyi mindenre keresném a válaszokat, és tenném fel a kérdéseket is. Félek. Mitől? Jó kérdés, mert lehet, hogy én sem tudom. Talán a választól, félek attól, hogy talán választ kapok, és az nem nyerné el tetszésemet. Így tehát szenvedek, önsanyargatás. Nem mintha így jobb lenne, mert egyáltalán nem. \: Nna, de majd egyszer...most viszont megyek, még verset kell tanulnom, és fáradt vagyok. Úgy döntöttem, forró tea társaságában és pár kósza gondolattal a fejemben fejezem be az estém. (: Majd jelentkezek.

puszpá.

dorcsí.

Az elmúlt napokban sokat tanultam a barátságról vagy inkább magáról az életről amit egymás mellett kell eltöltenünk. Az a szerencse, hogy mi döntjük el ki mellett töltjük el a mindennapjainkat. Ez nem alap szabály :) vannak olyan kivételek amelyek ellen nem tudsz tenni. Ilyenkor mondják azt, hogy: ilyen az élet? ezt dobta a gép? Én ezt nem fogom hagyni. Előbb vagy utóbb kiderül ki az igaz barát és ki az aki csak van és úgy is örömet tud okozni neked, és ki az akivel sose lesztek igazán jó barátok. Mindenki szereti azt érezni, hogy ő fontos és mindenki azt akarja, hogy őt szeressék és ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni mi szeretni. A héten mindent egybevetve jól éreztem magam. Soha nem beszéltem még ennyit Fruzsinával mint a héten, és sokat röhögtünk és ő meg is hallgat meg én is őt (sőt valamiben még a véleményünk is megegyezik) :P Vikikével eldöntöttük h végre normálisan fogunk beszélgetni és sikerült is csütörtökön 3.35-ön.  A heti csokiadagot is megkaptam, köszönöm szépen:) A péntekről inkább nem mondok semmit. Elég rossz kedvem volt, de a végére nagyon jó kedvem lett,  sokat nevettem.

Meg kell látni a szép folgokat is, ha nem tesszük akkor az életünk boldogtalan, sivár és értelmetlen lesz. Most az optimista napjaimat élem lehet holnap már magammal se fogok egyet érteni. Én szeretek élni!!

Újra egy kis Benjamin Buttonnel zárom soraimat, örök kedvenc.

 A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.

mesi.

Ma reggel, ahogy indultunk el a buszmegből Lolií lekísért. Beszéltünk, nevettünk sokat, nna meg persze csúszkáltunk, úgyhogy ha én csúsztam, rántottam magammal őt is, mert belé kapaszkodtam. (: Vicces volt..majdnem dobtam/unk egy spárgát.^^

Sok mindenről beszéltünk, és valójában segített egy kicsit. (: Már régen beszéltünk így magunkközt, volt, hogy összevesztünk, de aztán kibékültünk. És örülök, hogy ismerem. (: De most csak annyit mondok, tusé. Nem kell értened, mert nem akarom, hogy megértsd. Elég ha ő tudja. Mostmár tudom, hogy nem szabad feladnom, és nem is fogom, mert..mert nem! Miért is adnám fel? Ha én 'becsukom' az ajtót, lehet, hogy valaki másnak nyitok ki egy újat. Ezt nem szeretném, túl fontos, hogy elveszítsem ilyen könnyedén, mert esetlegesen lemondanék Róla! (:

Mikor beértünk suliba, leültünk a termünk elé, és elmondtam neki pár dolgot, majdnem mindennel kapcsolatban. Sokkal könnyebb így, már korábban is szerettem volna. Mindegy. Felidézhettem olyan pillanatokat a gondolataimba, amikre ha visszagondolok..könnybelábad a szemem, és jó érzés tölt el. Így egésznap csak mosolyogtam magamba. Nna, de térjünk át valami más témára. Újra GC lázban égek, igenigenigen...(L) (: Majd máskor erről bővebben. Most szerintem megyek, egy adag biosz vár még rám. Meg rettentő fáradt vagyok. Vagy holnap, vagy hétvégén ismét írok. (:

puszpá.

dorcsí.

Huhuuú, de régen is írtam már utoljára. Itt az ideje, hogy összehozzak egy újabb postot. ;) Sok minden történt velem az elmúlt hetekben. Előző héten is próbálkoztam írni, de nem sikerült. Így hagytam is. Nna, de mindegy.

Szóóóval... :D tegnap fellépek msn-re, hozzáteszem, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen 'híreket' kapok. :'D Nna, de kezdjük is a legeslegelején. Mikor Vikike gondolt egyet, és kitalálta, hogy neki busztábla kell születésnapi meglepiként. Ooo..persze, első reakciónk, hogy kinevettük, majd hirtelen felindulásból rávágtam, hogy rendben, megkapod! :D Szerintetek akkor tudatában voltam, mikor megígértem neki? -biztos, hogy nem. Aztán teltek, múltak a napok, hetek. Feledésbe merült ez az ötlet. Majd valahogy megintcsak felvetődött. Mondtam Dávidnak, csak így poénból, hogy képzelje Vikike mit talált ki. Erre halálkomolyan mondta, hogy jó, ő szerez egyet. :| Ééérted, lefagytam, de gondoltam, hogy biztos félrehallotta, vagy nem tudom. :D ^^ Aztán így tegnap kapom a hírt, hogy valószínűleg meglesz! Hát úgy elkezdtem nevetni, hogy jhaj. (:

Tehát, így a tegnapi napom vége mosolygósan telt. [mégegyszer köszii. :D] Hmm, na igen. Mondtam neki, hogy ezt ne mondja el Vikikének. Mert milyen már a meglepi, ha előre tudja az ember, hogy mit kap? És persze látni akartam volna akkor Vikike arcát, mikor a kezébe nyomjuk május 27.-én. (: De ááh, miért is maradna ez titokban, persze, hogy az első adandó alkalommal elkottyintotta magát. :D Tehát már Vikike is tud róla. Nem baj, lényeg, hogy elkezdett vigyorogni, és nagyon örült. (: Majd meglátjuk, hogy valóban sikerül-e. Remélem.. (:

puszpá.

dorcsí.

..de mindent összevetve, egy dolog közös bennük, hullócsillagok, fenséges megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.* 

Kiváncsi vagyok milyen lehet az én életem filmje. Ezt úgy értem, hogy sokszor mondják mikor életveszélyben van valaki akkor lepörög előtte az élete filmje. Én persze nem akarok életveszélybe kerülni, elég volt az 5 hónappal ezelőtti madula műtétem, ami nem nagy dolog, de engem eléggé megrázott. Az életem filmjét csak Tim Burton rendezhetné. Biztos vagyok benne, hogy olyan bámulatos világot teremtene ami minden képzeletet felülmúlna.  Az az ember egy őrült és pont ezért jó abban, amit csinál. Úgy érzem elérkeztünk arra a pontra amikor elkezdek beszélni a kedvenc foglalatosságomról a filmnézésről, pedig nem úgy indult :). Mr Burton rendezte a legjobb filmeket szerintem. Mindegyik egy külön világ, ahova sokan ellátogatnának. Mondjuk a Sweeny Todd elég véres de mégsem undorító, vértől fröcsögő képernyőt látunk, nem felejtünk el a történetre koncentrálni. Azért kell egy kis bemelegítés előtte, pl: egy bányászos csákánnyal gyilkolós (My bloody valentine - nagyon nagyon béna film). Az Ollókezű Edward című film kapcsán figyeltem fel rá először. Legutóbb a Charlie és a csokigyárat néztem. Nagyon furcsa film. Szenzációs. Elvarázsolja az embert. A töménytelen mennyiségű hülyeség olyan formában van tálalva, hogy elbűvöli a nézőt. Szinte minden filmjében Johnny Depp és Helena Boham Carter szerepel. Tökéletesen beleillenek az ő elvont világába.

Ideje visszatérni az eredeti tervhez, hogy magamról írjak. Ez elég nehéz. Sokkal szívesebben kérdezek, mint beszélek magamról. Vikike tegnap este nagyon jól leírta mi van velem mostanában: "Ez olyan, hogy békából királykisasszonnyá változol." Kicsit összevagyok zavarodva, de ez mind kell, hogy valami forduló ponthoz vagy mérföldkőhöz érjek. Elég rosszul viszonyulok a változásokhoz. Általában mikor valami nagy változás történik én először bepánikolok utána tudom kezelni a helyzetet, de először akkor is a szakadék szélére kerülök. Egy hirtelen pofon (nem szószerint, annyira még nem rossz a helyzet) és újra a biztonságos völgyben vagyok. Remélem hamarosan újra úgy lesz minden mint régen vagy megszokom az új dolgokat.

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!

Paulo Coelho

mesi.

Itt az idő, hogy írjak, megint. Először is, volt már olyan, hogy nagyon szerettel valamit, szinte az egész életedet jelentette, és most hirtelen azt akarják, hogy hagyd abba? Elvárták már tőled azt, hogy mondj le arról, ami fontos neked? Remélem nem, mert akkor most nem érzel akkora fájdalmat, mint én...

Ennyi volt? 10év, és vége? Nem akarom. Másodikos korom óta táncolok, és imádom! Minden héten várom a napot, hogy mikor mehetek. Minden pénteken jövök haza, nézem az órát, készülődök, és megyek. Igaz, van, mikor tényleg nincs kedvem...de akkor is elmegyek, mert tudom, hogy ott vannak a csajok, és találkozok velük. Akikkel mindig jókat nevetünk, és bénázunk, ha új gyakorlatokat tanulunk. Ott van Klaudia, Brigi, Dorina, Fruzsi, Kriszti, Bea, Karola és nem utolsó sorban Mártika. Nem akarom őket otthagyni, szeretem őket, és szeretek táncolni is. Viszont...nagyon úgy néz ki, hogy nem folytatom tovább. Miért? - hagyjuk..

A szívem megszakad, ha arra gondolok, hogy nem mehetek, de hát..ilyen az élet! ;) kiszámíthatatlan. Sose tudhatod, hogy mit hoz a jövő. Remélem, hogy ebben a dologban nekem csak jót. :( Na, de most ennyi egyenlőre elég is. Majd ha lesz valami fejlemény ezügyben, akkor majd írok.

puszpá.

dorcsí.

Ismételten elhatároztam magam, hogy újabb poszt írásába kezdek. Hirtelen ötlet volt. Végülis...

Megtaláltam pár topjoyos kupakomat. :D Olvasgattam, hogy mik is vannak beleírkálva. Elgondolkodtam, mert most lehet kinevettek, de általában bejönnek. Az enyémben éppen az volt, hogy "nincs lehetetlen". Pár nappal ezelőtt egyik barátnőmnek is ugyanez volt beleírva, Blankának! (: ^^

Eszembejutott, hogy Vikike mesélte, mikor ugye nem járt velünk reggelente, se délutánonként, és magába buszozgatott reggel 7:20al. Kinyitotta, és négyesbe ült. Elolvasta, és az volt benne, hogy "na hol hagytad a banda többi tagját?" :D hát nem irónikus?! Az iróniáról jut eszembe, igen, néha valóban elég 'szellemesek' a kupakos megjegyzések, mintha gúnyolódni akarna rajtunk,de mi tudjuk, hogy egyszer igaz lesz, ugye Jankaa? :D ^^ légy szerelmes. (:

Hm..de most ezzel mit is akartam? csak írogatok, néhány gondolat felmerül közben, és rájövök, hogy nem fogom feladni! (: Ennyire nem lehetek gyenge, és nem is leszek! Elhatároztam magam, nem hagyom, hogy befolyásoljanak mások. [már volt belőle 'hátrányom'] Meg fogom hallgatni, hogy mit mond, de nem feltétlen fogok úgy cselekedni, ahogy azt sokan elvárják. Az én életem, ha elszúrok valamit, akkor azt nekem kell helyrehozni, átélni, és nem pedig másnak. Na, jólvan ennyi elég volt, majd folytatom valamikor. ^^

puszpá.

dorcsí.

A tovább tanulás nagy problémát jelent jelenleg számomra. Elég nagy döntés mit is akarunk kezdeni az életünkkel. A legfontosabb talán az, hogy mitől lennénk boldogok. Muszály ennyire komolyan venni?  Tudom, igen. Csak néha olyan jó lenne könnyeddebben venni. Azt akarom, hogy egy percre se vegye el a kedvem. Sok féle lehetőség van, nehéz a döntés és nem lehet mindenki gyümölcs a jogobellában. Ha elősször rosszul döntök ugye még nem lesz késő? Nehéz ügy. Állítólag ez mind kell a felnőtté váláshoz. Miért kell mindent túlbonyolítani? Az élet már csak ilyen a lehetőségek mindig adottak, van mikor nagyon el vannak rejtve és nekünk nagyon nehéz megtlálni, de ha sikerül minden újra egyszerűnek fog látszani. Ha optimistán állunk hozzá színesebb, érdekesebb és élvezhetőbb lesz az élet játéka.

Nem lehetünk mindig tökéletesek. Ha nincs hibánk akkor milyen kihívással kéne szembe nézni? Nem lenne semmi. Minden sokkal unalmasabb lenne. Sokkal izgalmasabb úgy megírni a matek dogát, hogy fogalmad sincs semmiről. Ez így van mindennel, mindenhol. A mi döntésünk miként éljük át a próbatételeket. Lehet az életünk múlik rajta, de sikeresebbek leszünk, ha jó a hozzáállásunk, amit a szabad akaratunkkal befolyásolunk.

Az élet előttünk ál, el kell fogadnunk a kihívást!

mesi.

Tényleg ismered? Megbízhatsz benne? Tudod, merre jár, ha nem veled van? Sosem ejtett át? Számíthatsz rá, ha bajban vagy? Meghallgat? Figyel is rád? Arra válaszol, amiről te beszéltél? Ezek nagyon fontos tényezők egy kapcsolatban!

Talán probléma, hogy álomvilágban élünk , de nincs olyan ember a földön aki képes lenne folyton két lábbal a a szilárd talajon állni. Ahhoz, hogy boldogan éljünk szükségünk van az álmainkra.

Mi értelme van ennek? Mindenki olyan bölcs tud lenni, de csak akkor mikor boldogtalan. Persze,  és nem lehet, hogy pont azért felejt el mindenki élni mert csak a gondjait veszi észre? 

Minenki blogot ír. Ez van. Van aki tud rajzolni, van aki tud énekelni és van aki csak táncol (hogy egy kis Benjamin Buttont is belevigyek). Én írni tudok, pontosabban próbálkozok. Csak így tudom helyre tenni a zűrzavart a fejemben amit a sok sok gondolat okoz. Valahogy minenkinek ki kell fejeznie önmagát. Amikor leírok valamit ami a fejemben van, hirtelen ürességet érzek. Nagyon rossz érzés. Viszont mikor újra kezdődik minden, a töprengés, a gondterheltség (?) akkor érzem igazán, hogy önmagam vagyok. De tudjátok mit nekem ez kell. Semmi sem olyan bonyolult mint aminek látszik. Én egy olyan lány vagyok aki nyitott szemmel jár. Minden apróságot észreveszek és megjegyzek. A későbbiek során kiderül, hogy az az apróság lehet nagyon is lényeges.

Az élet komoly és érthetetlen dolgait inkább hagyom mára. Majd legközelebb.

 mesi.

Életünket a lehetőségeink határozzák meg; azok is, amiket elszalasztottunk..

(Benjamin Button)

"A probléma az, hogy álomvilágban élünk, örökké a múltba vagy a jövőbe nézünk, ahelyett, hogy élveznénk a jelen pillanatot."

Ez az idézet pontosan így van! Az emberek sohasem értékelik azt, amijük van. Mindig más és más kell nekik. Vagy azon rágódnak, hogy mit csinálhattak volna másképpen a múltban, vagy pedig azon, hogy hogyan tehetik azt jobbá a jövőbe.

Talán probléma, hogy álomvilágban élünk, de nincs olyan ember a földön aki képes lenne folyton két lábbal a szilárd talajon állni. Ahhoz, hogy boldogan éljünk szükségünk van az álmainkra.

Néha szükség van, hogy álmokban éljünk, de nem minden esetben jó ez így. Ha csak hitegeted magad olyan dolgokkal ami talán nem valósul meg, és később jössz rá, hogy ez így neked nem jó, az nagyon fájdalmas és egyben rossz érzés is lehet. Persze nem azt mondom, hogy ne higyj az álmaidban, mert kellenek, szükség van rájuk. Gondolom azt, hogyha nagyon szeretnéd, akkor tényleg valóra válnak! (:

Az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket. Csak akarnod kell! Na de lehet, hogy ezt most befejezem, úgy érzem most túl pesszimistán látnám a dolgokat. Talán holnap folytatom, vagy már akkor egy másik bejegyzést kezdek írni?!

puszpá.

dorcsí.

Ha már úgy is mindenki, mindenhol együtt emleget minket, gondoltuk együtt blogolunk.

Szeretnéd tudni hogy ismertük meg egymást?

Réges régen, egy messzi messzi galaxisban...na jó, nem. 2 és fél éve szeptember elsején felszálltunk az FKE-101 pittyegős retekre (gyengébbek kedvéért  a kedvenc buszunk). Akkor még egymás létezéséről sem tudtunk, de később már együtt jártunk haza mindig, egy közös ismerősnek köszönhetően meg akartuk ismerni egymást. A közös ismerős eltűnt (nem is baj!) és mi maradtunk! (:

Egyre többet találkoztunk, nevettünk, beszélgettünk. A péntek délutánjainkat mindig együtt töltöttük, és mára már ez a 'péntekenvárosbalógósnap' a miénk.  Mára már elmondhatjuk, hogy nagyon jóban lettünk és találtunk egymásban egy sorstársat!

puszpá.

dorcsí & mesi.