Elkezdtem írni, de nem tudtam folytatni. Valami egészen másról akartam írni, mikor belekezdtem.
Most sok minden kavarog a fejemben, egyrészt csalódott vagyok. Másrészt meg örülök is. Ennek biztos így kellett lennie, változnak a dolgok, változnak az emberek, ahogyan én is. Első nekifutásra biztos ijesztőnek tűnhetnek az új dolgok, de nem lehetnek azok olyan rosszak. Változás lehet az is, ha veszel magadnak egy új felsőt, már is boldogabbnak érzed tőle magad, vagy egy cipőt, vagy elég ha átfesteted a hajad és akár még új embernek is érzed magad. Most mondhatnám magamat példának, eddig voltak szőke csíkjaim, mostmár nincsenek. Egyáltalán nem bántam meg, mert sokkal jobban tetszik, és eddig még a 'visszajelzések' sem negatívak. :D
Bár vannak helyzetek, mikor a szokásaink bebörtönöznek minket, de ez nem mindig baj, sőt néha jó is. Szükségünk van ezekre is a mindennapi életünkben, de nem élhetünk mindig ugyanúgy, ugyanolyan mozdulatokkal, egyforma napokkal. Kell, hogy változz.
Lehet, hogy a mostani postom nem lett valami sokatmondó számotokra, de ház ez van. Mindenki úgy gondolkozik erről, ahogy ő jónak látja. Valaki nem szereti az új dolgokat, és szereti az ő saját megszokott kis életét, de vannak akik pedig szeretnek kipróbálni érdekes dolgokat is. :) Tehát csak javasolni tudom, hogy vágjatok bele érdekesebbnél érdekesebb dolgokba. Ahogy a helyettesítő magyar tanárunk mondta: 'Egyszer élünk, van aki egyszer sem, és van aki minek.'
puszipacsi.
dorcsí.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.