meet me halfway.

Az elmúlt napokban sokat tanultam a barátságról vagy inkább magáról az életről amit egymás mellett kell eltöltenünk. Az a szerencse, hogy mi döntjük el ki mellett töltjük el a mindennapjainkat. Ez nem alap szabály :) vannak olyan kivételek amelyek ellen nem tudsz tenni. Ilyenkor mondják azt, hogy: ilyen az élet? ezt dobta a gép? Én ezt nem fogom hagyni. Előbb vagy utóbb kiderül ki az igaz barát és ki az aki csak van és úgy is örömet tud okozni neked, és ki az akivel sose lesztek igazán jó barátok. Mindenki szereti azt érezni, hogy ő fontos és mindenki azt akarja, hogy őt szeressék és ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni mi szeretni. A héten mindent egybevetve jól éreztem magam. Soha nem beszéltem még ennyit Fruzsinával mint a héten, és sokat röhögtünk és ő meg is hallgat meg én is őt (sőt valamiben még a véleményünk is megegyezik) :P Vikikével eldöntöttük h végre normálisan fogunk beszélgetni és sikerült is csütörtökön 3.35-ön.  A heti csokiadagot is megkaptam, köszönöm szépen:) A péntekről inkább nem mondok semmit. Elég rossz kedvem volt, de a végére nagyon jó kedvem lett,  sokat nevettem.

Meg kell látni a szép folgokat is, ha nem tesszük akkor az életünk boldogtalan, sivár és értelmetlen lesz. Most az optimista napjaimat élem lehet holnap már magammal se fogok egyet érteni. Én szeretek élni!!

Újra egy kis Benjamin Buttonnel zárom soraimat, örök kedvenc.

 A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.

mesi.