Ismételten elhatároztam magam, hogy újabb poszt írásába kezdek. Hirtelen ötlet volt. Végülis...

Megtaláltam pár topjoyos kupakomat. :D Olvasgattam, hogy mik is vannak beleírkálva. Elgondolkodtam, mert most lehet kinevettek, de általában bejönnek. Az enyémben éppen az volt, hogy "nincs lehetetlen". Pár nappal ezelőtt egyik barátnőmnek is ugyanez volt beleírva, Blankának! (: ^^

Eszembejutott, hogy Vikike mesélte, mikor ugye nem járt velünk reggelente, se délutánonként, és magába buszozgatott reggel 7:20al. Kinyitotta, és négyesbe ült. Elolvasta, és az volt benne, hogy "na hol hagytad a banda többi tagját?" :D hát nem irónikus?! Az iróniáról jut eszembe, igen, néha valóban elég 'szellemesek' a kupakos megjegyzések, mintha gúnyolódni akarna rajtunk,de mi tudjuk, hogy egyszer igaz lesz, ugye Jankaa? :D ^^ légy szerelmes. (:

Hm..de most ezzel mit is akartam? csak írogatok, néhány gondolat felmerül közben, és rájövök, hogy nem fogom feladni! (: Ennyire nem lehetek gyenge, és nem is leszek! Elhatároztam magam, nem hagyom, hogy befolyásoljanak mások. [már volt belőle 'hátrányom'] Meg fogom hallgatni, hogy mit mond, de nem feltétlen fogok úgy cselekedni, ahogy azt sokan elvárják. Az én életem, ha elszúrok valamit, akkor azt nekem kell helyrehozni, átélni, és nem pedig másnak. Na, jólvan ennyi elég volt, majd folytatom valamikor. ^^

puszpá.

dorcsí.