Talán probléma, hogy álomvilágban élünk , de nincs olyan ember a földön aki képes lenne folyton két lábbal a a szilárd talajon állni. Ahhoz, hogy boldogan éljünk szükségünk van az álmainkra.
Mi értelme van ennek? Mindenki olyan bölcs tud lenni, de csak akkor mikor boldogtalan. Persze, és nem lehet, hogy pont azért felejt el mindenki élni mert csak a gondjait veszi észre?
Minenki blogot ír. Ez van. Van aki tud rajzolni, van aki tud énekelni és van aki csak táncol (hogy egy kis Benjamin Buttont is belevigyek). Én írni tudok, pontosabban próbálkozok. Csak így tudom helyre tenni a zűrzavart a fejemben amit a sok sok gondolat okoz. Valahogy minenkinek ki kell fejeznie önmagát. Amikor leírok valamit ami a fejemben van, hirtelen ürességet érzek. Nagyon rossz érzés. Viszont mikor újra kezdődik minden, a töprengés, a gondterheltség (?) akkor érzem igazán, hogy önmagam vagyok. De tudjátok mit nekem ez kell. Semmi sem olyan bonyolult mint aminek látszik. Én egy olyan lány vagyok aki nyitott szemmel jár. Minden apróságot észreveszek és megjegyzek. A későbbiek során kiderül, hogy az az apróság lehet nagyon is lényeges.
Az élet komoly és érthetetlen dolgait inkább hagyom mára. Majd legközelebb.
mesi.
Életünket a lehetőségeink határozzák meg; azok is, amiket elszalasztottunk..
(Benjamin Button)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Loli_ta 2010.01.11. 18:45:11
dorcsií. 2010.01.11. 19:15:32
Loli_ta 2010.01.11. 21:03:06